A tengerimalacok alapvetően csordaállatok, akik a természetben is kisebb csapatokban élnek együtt. Ennek megfelelően házi kedvencként is elengedhetetlen számukra a megfelelő szocializáció és a társas kapcsolatok kiépítése fajtársaikkal az egészséges viselkedés és jóllét érdekében. Egyesével tartott malacok gyakran búskomorak, szoronganak és akár egészségügyi problémák is felléphetnek náluk az elszigeteltség miatt. Ezzel szemben a csoportban nevelt tengerimalacok aktívak, játékosak és kiegyensúlyozottak maradnak.
Nőstény csoportok
Természetes körülmények között a tengerimalacok kisebb, 5-10 fős nőstény vezérelt csordákban élnek, melyeknél egy szigorú hierarchia alakul ki. A háziasított malacokkal való tartásnál ez az elkülönült csoportszerkezet szintén megfigyelhető. A legjobb megoldás, ha a nőstény tengerimalacokat már egészen korán, kismalac korban összeszoktassuk, így könnyebben elfogadják a rangsor kialakulását és szocializálódnak.
Egy nőstény csoportba 2-5 tengerimalacot ajánlott elhelyezni. Nagyobb létszámnál már növekszik az agresszió kockázata és nehezebb fenntartani a rangsort. Ha idősebbek már a malacok, akkor két már korábban összeszokott kiscsoportot óvatosan hozzá lehet szoktatni egymáshoz új, megosztott élettér létesítésével. Ugyanakkor ilyenkor többször fordulnak elő kezdeti területi viták a két hierarchia között. Semmiképp ne helyezzünk egyszerre több idegen nőstényt össze.
Hím csoportok
A hímek szintén képesek csoportos tartásra, de itt már nagyobb körültekintést igényel az összeállítás. Kasztrálatlan hímeknél erős territoriális viselkedés figyelhető meg, ami súlyos agresszióhoz, harcoláshoz vezethet a rangsor kialakulásakor. Ezért a legjobb, ha ivartalanítjuk a hímivarú tengerimalacokat.
Két vagy három kasztrálatlan hímet akkor is bátran összeengedhetünk, amennyiben már kismalacok óta együtt nevelkedtek. Idegen hímeket viszont soha ne tegyünk közös ketrecbe, mert viaskodni fognak egymással. Ha összeszokott, kasztrált hímeket tervezünk csoportosítani, fokozatosan ismertessük meg őket egymással, legalább egy ideig semleges területen.
Vegyes csoportok
Nőstény és hím malacok elegye nem javasolt, mivel hamar fokozódhat az agresszió szintje a rangsor kialakulása miatt. Ivartalanított hímeket és nőstényeket ugyan elvileg össze lehet engedni, de itt is érdemes nagy körültekintéssel eljárni és jól ismernie az egyedek természetét a gazdinak.
A legjobb módszer az, ha a hímet már egészen kismalacsejfogás korában egy meglévő nőstény csoportba helyezzük. Így beleilleszkedik az ő hierarchiájukba és elfogadják vezető pozíciójukat. Fordított esetben, amikor egy hímet vezetnénk be idegen nőstényekhez, sokkal nagyobb az agresszió kockázata.
Új malacok beszoktatása
Amikor új tengerimalacot viszünk a meglévő csoporthoz, rendkívül fontos a fokozatos összeszoktatás semleges, közösen ismeretlen területen. Tegyük először szomszédos ketrecekbe őket úgy, hogy lássák, szagolhassák egymást. Ha nem lépnek fel fenyegető jelek, másnap már óvatosan összeengedhetjük őket.
Az első találkozások alkalmával sokszor látható rövid idealapú dominancia-harc. Ez normális, az új hierarchia kialakításának része, de komoly sérülés csak ritkán fordul elő. Legyünk azonban résen és azonnal válasszuk szét a malacokat, ha heves agressziót tapasztalunk. Érdemes egy búvóhelyet is kihelyezni a semleges területen, ahova visszahúzódhat egy megtámadott egyed.
Általános tanácsok
Összefoglalva a legfontosabb tudnivalókat a tengerimalacok csoportosításáról:
- Legalább párban tartsuk őket, az egyesével tartás nem ideális.
- Nőstény csoportoknál 2-5 egyed javasolt, hímeket kasztráljuk.
- Már kismalacoktól kezdve szoktassuk össze a csoporttársakat.
- Új malacokat fokozatosan, semleges területen vezessünk be.
Megfelelő körültekintéssel, odafigyeléssel és türelemmel kialakítható az ideális társas közeg tengerimalacocainknak. A szocializáció legfőbb előnye, hogy csoportban vidámabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek a malacok, számukra természetes módon tölthetik életüket.
